Az előző bejegyzésem kapcsán, igaz, hogy az “elefántot” már megleltem, de felkelnem még egyszer sem sikerült…hm…vagyis igen, de akkor Zsófi is úgy döntött, hogy fejleszti magát, és öt percére rá már ébren volt. Nem baj, valahol majd csak találok 1-2 üres órát. Miközben ilyen dolgokon agyalok, és morfondírozok, Zsófi szépen lassan hagyja maga mögött a hónapokat. Habzsolja a világot, az összefüggéseket, magyaráz kézzel-lábbal, ahogy sikerül, mérgelődik, ha nem értem és ujjong mikor igen.
Evés: Evés ügyben “kicsit” válogatós lett, ami abban merül ki, hogy a tésztán, sonkán és a halon kívül nem eszik meg más főtt ételt. Na jó, még a párolt cukkinit néha, a húslevest, de azt is csak kizárólag tésztával. Húst nem kér bele, sem főtt zöldséget. A gyümülcsöket szerencsére szereti, azok közül is a szilvát, banánt, datolyaszilvát, körtét – de nem mindig, csak amikor ő kéri. Reggelire sonkás kenyeret szokott enni, persze a kenyeret csak azért mert elrejtjük a sonkában… egy szó mint száz a kis mindenevőből lett egy kis válogatós primadonna.
Mozgás: Szalad a hölgyike. Mindenhová siet. Sokat “táncol”, ami kb. abban merül ki, hogy lóbálja a kezeit, tappog, tapsol, fejét ingatja… Mivel nem nagyon emelgetem, lépcsőn kénytelen egyedül járni, úgy hogy fogja a kezem, meg a korlátot. Játszótéren egyedül csúzdázik, kb. 72szer csúszik le minden alkalommal.
Alvás: Ebben az utolsó hónapban ritkán aludta végig az éjszakát. Minimum egyszer be kellett hozzá menni visszaaltatni, de Simo jár be hozzá, úgyhogy neki keményebb. Egyszer alszik délben, általában 2 órát.
Játék: Zsófi még mindig igényli az aktív jelenlétemet, vagy valakiét. Nem szeret\tud egyedül játszani ha benn van. Kinn elvan egyedül, vagy megy más kisgyerekek után. Szeret zsírkrétával “rajzolni”, gyurmázni és kis matricákat ragasztgatni egyik helyről a másikra. Nagyon szeret Babboval játszani, mert Simo mindig valamit majomkodik neki, vagy viccel vele. Sokszor felfedezni már játékéban a valós élet mozzanatait, pl. enni ad a babáinak, lefekteti őket aludni és utána a kis ujjacskáját a szája elé teszi és mondja hogy “ssssh!”. Szereti a könyveket, lapozgatja, mutogat mi van az oldalon, vagy nekem kell neki sorolnom.
Beszéd: Beszédje rohamosan fejlődik, és nagyon bő a nem verbális komunikációja, mikor elmutogatja mit szeretne, de azért itt ott még így is van olyan amikor nem értem mit szeretne mondani, szegény olyankor nagyon nyugtalan lesz. Érdekes ez a kétnyelvűség, mert vannak dolgok, amiket csak olaszul mond, és vannak olyanok amiket csak magyarul. Például ha valamiből elég (étel, játék, foglalkozás) akkor kizárólag azt mondja “tatta” ami nem más mint basta, azaz elég olaszul. De mikor valaki azt mondja neki olaszul vagy magyarul, hogy megyünk csúzdázni (lo scivolo olaszul), arra nagy örömében azt mondja “csözn”, ami neki csúzdát jelent. Vagy a macskát is csak cicának hajlandó hívni az olaszoknak is (olaszul gatto). Gyorsan bővül a bébi szókincse, amit csak ő ért 100 százalékra, én olyan 90re, Babbo olyan 80ra a többiek meg olyan 60ra. De valahogy így is eléri mindig amit akar, mert ha nem elég a szókincs beveti a visítós taktikát.
Fogacskák: Most hirtelen nem tudom mennyi foga van, 16 vagy 18 és per pillanat alszik, úgyhogy nem megyek be megtúrni a száját :-). De ha jól gondolom, akkor a fenti és lenti második tejőrlőknek kell még kijönniük, azaz 4 fognak.
Személyiség: Próbálgatja a határokat, feszíti a húrt sokszor, hogy megnézze meddig mehet. Ha valamit a fejébe vesz, nehéz elvonni a figyelmét róla, vagy ha sikerül is pár percre, gyorsan visszatér az eredeti argumentumhoz. Nem szereti ha hitegetik(ki igen?), ha valami meg van neki igérve, fontos hogy be legyen tartva (pl. fejezzük be ezt, utána csináljuk azt stb.), ha nem mérges lesz (joggal). Sokszor sikerül neki elmagyaráznom dolgokat, amivel meg tudjuk előzni a sírást. Pl. ha el kell mennem valahova, elmagyarézom nagyon egyszerűen, mi fog történni, és utána nem sír utánam. Szereti tudni, mi következik, és ha tudja, általában együttműködik (persze mindez ha nem hulla fáradt, ha az semmi sem működik). Irtó precíz (ezt 100 százalék, hogy nem tőlem örökölte – engem ezzel ki tud kergetni a világból) – ha valami kis egyenetlenséget lát, kiegyenesíti,ha játszik és valamelyik szekrény ajtó nyitva marad felpattan, odaszalad és becsukja, ha evés közben lecseppen egy csepp leves, mutogat rá, nem eszik, amíg fel nem törlöm, etc.
Egy szó mint száz a kis rózsabimbómból egy gyönyörű rózsa kezd fakadni. Kár hogy a puszikat még mindig csak Toscának tartogaja 🙂
Itt van a videoösszefoglaló az elmúlt hónap videóiból (a videó végén találhatókartonházikó Babbo műve amire nagyon büszke, Zsófi imádja):
Az olasz kaland 