Május 18-a sokmindenben megváltoztatta az életemet. Először 31 évvel ezelőtt, mert megszülettem. Másodszor 4 éve, mert Szent Jakab útján megismertem Simot, és fülig beleszerettem. Hagytam csapot-papot és utána mentem, hogy elkezdjük közös utunkat. Körülbelül 2-3 nap együtt zarándokolás után nyilvánvalóvá vált számomra, hogy kiről és miről is van szó. Az érzés azóta sem változott. Vagyis igen, sokkal érettebb és ragaszkodóbb lett a kapcsolatunk. És tudom, hogy négy év nem a világ, nem hosszú idő, de bátran jelentem ki, hogy igenis van olyan, amikor a szerelem nem múlik el. Igenis van olyan, amikor a szerelem és a szeretet kéz a kézben megférnek egymás mellett egy kapcsolatban. Aki ismer, tudja, hogy mindig az érzelmek embere voltam, mindig a szivem vezérelt, sosem a racionalitás, és meg kell hogy hagyjam, visszatekintvén erre a 31 évemre, még sosem bántam meg.
Ezt a bejegyzést írván eszembe jutott, hogy régen, mikor még Salamancaban laktam, volt egy blogom, s most beleolvastam. (ha esetleg valakit érdekel:evasalamanca.blogspot.com). Szeretnék (időrendi sorrendben) pár bejegyzést mutatni:
WEDNESDAY, JANUARY 30, 2008
A fagyi
Ma azt álmodtam, hogy szerelmes voltam. És hogy elmentünk fagyizni a szerelmemmel. Sütött a nap, és sétáltunk, nem volt senki sem az utcán, csak mi.És mikor megvette a fagyit, es a kezembe nyomta, megsimogatott, es adott egy puszit. Hát ezek a pici dolgok hiányoznak az életemből. És ezek a dolgok azok, amelyek pótolhatatlanok, és amelyek az ember lelkét csordultig telitik örömmel es boldogsággal. És ezek azok a dolgok amelyek nélkül én nem tudok élni.
MONDAY, SEPTEMBER 15, 2008
Az igazi
Mikor valakit elutasitasz, az olyan mintha a saját szivedbe döfnél kést. Nem tudod jön e majd az igazi. És azt sem tudod, hogy ha jön, akkor tudni fogod e hogy ő az. És mégis mikor nem érzed a pillanat mágikusságát, tudod, hogy a pillanat nem a tiéd. És észnél kell hogy légy, és kell hogy legyen benned annyi erő, hogy azt mondd hogy nem.Mert minden mindennel összefügg, és minden mindent befolyásol. És ha feladod, az alaptörvényeket, az olyan mintha magadat adnád fel. És önmagunkat feladni a legveszélyesebb dolog.
MONDAY, SEPTEMBER 15, 2008
Egyszer majd
Néha (sokszor) látom, ahogy gyermekeim körülöttem csacsognak, futkosnak, rosszalkodnak. Azt is látom, hogy lesz egy nagy, terebélyes cseresznyefánk amelyen nagy, zamatos, édes, bordó, rengeteg cseresznye lesz. És gyermekeimmel degeszre fogom magam enni belőlük minden évben. És a földre fogjuk köpködni a magokat, és versenyezni fogunk ki köp el a legmesszbre, és a győztes egy zacskó cseresznyét nyer majd, amit a vesztesek szednek neki a fánkról. Lesz egy pajkos kutyánk is. Vagy kettő. Azt hiszem ha valahol majd rálelünk egy beteg állatra, az nálunk fog megszállni, aztán végleg velünk marad majd. Sokat fogunk bicajozni a folyóparthoz, tóparthoz, tengerparthoz, mikor mi lesz a közelünkben. És versenyzünk majd jókat. Diófánk is lesz, de az az utcán, mert az oda való, és minden ősszel, mikor beérik a dió, megrázzuk a fát, és diót törünk majd. De úgy, hogy a mancsaink három napig sárgák lesznek a dióhéjtól. Ha akarjuk, mennyi gyönyör fér bele egy napunkba. A közös étkezések, az étel utáni kávé, amivel valaki kényeztet, a meseolvasások és bolondozások akkor amikor már nem szabad, a bújócska, a kutya vidám farkcsóválása, az esti fáradtság, a szeretet mindenekfeletti hatalma, ez az én boldogságom kapuja.Lesz nagymama és nagypapa is aki majd kényeztet, nevel és gyönyörködik. Lesz minden, csak ki kell várni. Türelem. A kulcsszó a türelem. Ami nekem nincs, nem is volt, és azt hiszem, soha nem is lesz. De kivárom,mert megéri.
FRIDAY, FEBRUARY 20, 2009
A pillanat hatalma
Minden elpocsékolt nap, amikor érzed, hogy változtatnod kéne, de nem teszed, bármilyen indokból – az indok lényegtelen – minden elhalasztott lehetöség a változás iránt, amit a tested követel, meg fogja bosszulni magát. Számon lesz kérve, és mikor nem tudsz majd válaszolni a miértre, elszégyenled magad. A baj csak az, hogy sem a szégyen, sem a megbánás nem ér semmit. Csak a pillanat, amit elszalasztasz.
Természetesen minden egyes bejegyzés valamilyen élményhez kötődik, amelyekre most is tisztán emlékszem, de nem megyek bele a részletekbe, mert túl hosszú lenne. Azért elevenítettem csak fel ezeket a gondolatokat, mert olyan sok teljesült már ezekből az álmokból, kívánságokból. Muszáj álmodni! Muszáj merni álmodni, mert álmok nélkül merre tartsunk? Álmok nélkül nem lehet messzire menni, hanem csak egy helyben topogni.Ha nincs fenn az irányt mutató csillagunk az égen, honnan tudhatnánk melyik a mi irányunk?
És ha még nem untok olvasni, akkor íme még egy e-mail darabka amit a Camino-ról írtam, mikor már két napja Simo-val és Toscával mentem:
“…ket napja Simone-val es Tosca-val megyek, akik olyanok mint ha egy tukrot tartananak elem. Simone egy 31 eves olasz fiu, aki Fuerteventuran el, es ugy dontott, hogy neki a tenger, es a nyugalom kell,es hagyott csapott papot, es eljott Olaszorszagbol, erdekes mert mindig mikor kerdezem, csak egy sima kerdest teszek fel neki,es mindig elmond sok mindent… es meselt errol arrol, es azert mondom hogy olyan mint egy tukor, mert mikor en mondom a velemnyem azt mondja pont ezt akarta mondani, amikor meg o mondd valamit, csak bologatok csendbven, mert valojaban az en velemenyem mondja, es mennyire mas helyrol jovunk, es mennyire mas dolgok formaltak, es megis olyan egyformak vagyunk, nem tudom miert, mindig azt hittem, a kornyezete teszi az embert., de ezek szerint talan nem, nem tudom. Tosca pedig Simone kutyaja aki vele csinalja a Caminot, en meg most veluk, egy eves gyonyoru szupercsodaszep kokker spaniel, aki az egesz Camino alatt a megtestesitett boldogsag, aki beveti magat a buzmezobe, es csak ket lebego fulet latni, aki beveti magat a toba, ahol eppen halaszverseny folyik, akit ugy kell bekonyorogni minden helyen, mert az allatok nem nagyon vannak megengedve, de eddig meg mindig sikerult…”.
Hát ez a 31 éves olasz fiú időközben a férjem, és a gyerekem apja lett. Az miatt amit ez iránt az olasz fiú iránt érzek, 30 évesen eljöttem Arezzóba, hogy itt nulláról indítva elkezdjem építeni a család szent fogalmát, amit majd stafétabotként Zsófi vihet tovább. Sok mindent feladtam, sok mindent átértékeltem, sok mindenről lemondtam hogy még annál is többet kapjak. És kapok is. Minden nap.
És zárásnak itt van 31 dolog amit megtanultam azt életről/élettől:
1. Az idő túl gyorsan múlik.
2. A fényképezés befolyásolja milyen szemmel látom a világot.
3. Soha semmi nem mindegy.
4. Anyává válni a legszebb és legrémisztőbb dolog.
5. Meg kell tanulni nemet mondani.
6. Van amibe foggal körömmel kell kapaszkodni.
7. Beszélni,beszélgetni épp olyan fontos mint hallgatni.
8. Nem nevelni kell,hanem példát mutatni.
9. A tészta és a pizza nem hizlalnak.
10. A család szent és sérthetetlen, minden viszonylatban
11. Néha muszáj azt csinálnunk amit nem akarunk.
12. Szerelem nélkül nem megy. Semmi.
13. A mély lélegzetvétel “életmentő” lehet feszült szituációkban.
14. Elképzelni, hogy minden meetingező fején egy tyúk ül,mikor kellemetlenek a meeting partnerek.
15. A vasárnapok húsleves nélkül nem igazi vasárnapok. Még Olaszországban sem.
16. Az olasz fagyi a világ legjobb édessége.
17. Barátok nélkül minden sokkal szürkébb.
18. Az intuíció az egyik legjobb tanácsadó. Merni kell hallgatni rá.
19. Dönteni merni kell. Nincs rossz döntés, csak következmények.
20. Utazni jó, és még jobb megérkezni.
21. Az élet egyik legszebb adománya egy jó vacsora, jó borral, jó társaságban.
22. A tengerben, óceánban van valami csodálatos.
23. Az olvasás egy nagyon boldogító tevékenység. Most nagyon hiányzik.
24. A nők sok értelemben erősebbek mint a férfiak.
25. A kevés néha több.
26. Létezik valami, ami hatalmasabb mindennél.
27. Sokszor elfelejtjük, hogy egyszer mi is gyerekek voltunk.
28. Nem aludni sok-sok éjszakán át nagyon kemény dolog.
29. Az iPhone a telefonok telefonja.
30. Még visszatérek Lanzarotéra.
31. Nem lehet mindig normálisnak lenni. Néha ki kell engedni a gőzt.
És most már tényleg az utolsó dolog, itt van pár kép a Camino-ról:
Tosca egy éves
Pihenő
Egy tökéletes pillanat
A katedrális előtt
Tosca engem vár
Az olasz kaland 