Hosszú lesz ez a bejegyzés, de könnyű lesz olvasni, mert kép képet fog követni. Nem is húzom az időt, minden képhez megtaláljátok a hozzávaló komentárt. Csak úgy összegzés gyanánt a nyárról, tökéletes volt.
Zsófi feledhetetlen és igaz szerelme Hosszúfalun Papa volt, akit ő csak Tatának nevez azóta is, pedig már tud p betűt is formálni a kis szivecske alakú szájával. Minden egyes nap, mikor Tata otthon volt, elvitte Zsófit bicajozni. Zsófi imádta. Tatát is, meg a bringázást is.
Zsófi és Tata lovakat szemlélnek.
Apapa házán Tatával.
A három grácia a kertben, gumicsónakban gumimedencében:
Zsófi rengeteg mindent ellesett a Dóráéktól. Itt éppen a kert végébe szaladok manővert próbálja Dóra után csinálni:
Dóra mident telerajzolt.
Dóra és Réka fodrász szalonja, kuncsaft: Nagyi és Borcsi komunista sírós babája.
Nem tudom miért de annyira tetszik Zsófinak ez a napozója:
Rékával olyan jó volt homokozni:
Görögdinnye!!!
Anyu oleanderjei, amit minden kertész megirigyelhet!
Így nagy nehezen ki lehetett bírni azt a hatalmas hőséget:
Nagyi és Zsófi buborékokat fújnak, amiket Tosca nagy örömmel kapkodott.
Kupaktanács Zsófi vacsija közben.
Zsófi jegyese
Zsófi a nagymedence helyett szivesebben ücsörgött a lábmosóban.
Tosca két hónapot velünk nyaralt Hosszúfalun.
Maderék.
Hűsölés.
Egy nyári teraszasztal.
Mikor elindultunk Arezzóból úgy éreztem ennek a nyárnak sosem lesz vége, olyan hosszúnak tűnt az a két hónap. De mint mindig mindennek, ennek is vége lett. És mögöttem van a második nyaram mint anyuka. A tavalyi nyár forró volt, olasz, nem mozdultam ki Arezzóból, mert Zsófi újszülött kisbébi volt.
Azóta Zsófi rengeteget változott, fejlődött – kislány lett a babából aki a maga módján, fél szavakkal el tudja mondani azt amit szeretne. Hogy nálam mi változott? Minden és semmi. Úgy érzem sok ember elmaradt, jött egy két új. Sosem volt erősebb bennem a család kultusz mint most. Próbálok nem a múltra és nem a jövőre gondolni, hanem a mai napra. Zsófitól tanulom, neki megy. Ő így működik. Nekem nem nagyon egyelőre…rengeteget gondolok arra ami volt, s talán még többet arra ami lesz. Hálás vagyok, hogy Zsófival otthon lehetek, hogy Simonak van munkája, hogy mindkettőnknek olyan szülei vannak, akiktől mindig sokat és csakis jót kaptunk, kapunk. Könnyű így utat mutatni Zsófinak, úgy gondolom.
Remélem mindenkinek szép nyara volt.
Tata,Nana, Dédi! Zsófiban hatalmas nyomot hagytatok, mert mióta itthon vagyunk még nem telt el olyan nap, hogy legalább 5ször ne említett volna benneteket.
Az olasz kaland 